Pergő elme és latolgatás

Nem emlékszem, mikor tűnt fel először. Szégyen de így van. Még az első pillantásra sem emlékszem, amit felé írányítottam. Meg akartam felelni minden elvárásnak, amit ez az új gimnáziumi osztály elém állított. Ebbe viszont nem fért bele -most így visszagondolva- a felhozatal feltérképezése. Ezért ezt elhalasztottuk... A következő napokban az összekovácsolódási kényszer lebegett a levegőben, aminek mindenki engedett, és nem volt különbség ember és ember, lány és lány, fiú és fiú, lány és fiú között.
Ezen a héten is csak úgy voltam vele, hogy annyi minden fog itt történni, hogy az csoda! Kiábrándulok azokból, akiket elsőnek szimpatikusnak hittem, majd megkedvelem azokat, akiket ősi ellenségemnem gondoltam. A fele be is vált. Lassan mindenkit megkedveltem, de végülis a szimpatikusnak hitt rész is maradt a helyén.
De Ő tabu volt. Másoknak is. Élt a kis elszeparált világában a Szőke-Beképzelt-Picsával-(a padtársával, ezentúl SzBP).